Augusztus 2019  << >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
262728293031 

Ez következik

Tartalomjegyzék

 

Negyedik nap

A negyedik napon Farkas Gábor Liszt-művekből összeállított zongoraestjét, a Vishnevskaja Opera Center koncertjét, a Csodamalom Bábszínház gyerekelőadását, továbbá két egyfelvonásost láthatott a közönség. A fiatal, vállalkozó szellemű énekesek pedig részt vehettek a Játékszínben Mauro Trombetta mesterkurzusán. A neves művész nagy szeretettel, türelemmel és rengeteg humorral tanította az „utánpótlást”. Különleges élmény volt hallgatni.

Este került bemutatásra Vajda János kortárs operája, a Mario és a varázsló, valamint Bartók Kékszakállúja, mely minden évben szerepel a fesztiválprogramban. A Mario és a varázsló című opera sikere a Cipollát megformáló művész kezében van. Szabó P. Szilveszter a mágus szerepében igazán lenyűgöző, mondhatni démoni. Nem csupán a szereplőket vonta hipnózis alá, hanem a nézőkkel is képes volt elfeledtetni, hogy ő nem operaénekes. Elsősorban musicalekből ismerjük, de ennek ellenére végigénekelte a darabot és óriási hatást tett mind a színpadi, mind a valós közönségre. Szerencsére Kerényi Miklós Gábor rendező sem akart belőle operaénekest csinálni. Cipollát úgy mozgatta, hogy Szabó P. Szilveszter a lehető legtöbbet ki tudja hozni a figurából. Meg is tette és nem okozott csalódást senkinek. Mario szerepében Szabó Dávid rendkívül szimpatikus, tiszta lelkű fiú, akit azért sajnálunk, mert ártatlanul áldozatául esik egy szemfényvesztőnek. A mellékszereplők szintén jól teljesítettek, a táncbetétek különlegesek, a finálé rendkívül hatásos és katartikus. Az előadás lendülete végig töretlen, egyetlen pillanata sem unalmas. A Budapesti Operettszínház Zenekara hallhatóan nagy rutinnal játszotta az operát Somogyi Tóth Dániel irányítása alatt.

Idén Cser Krisztiánnal és Rálik Szilviával a tavalyi Kékszakállút láthattuk ismét. Most azonban különös alaphangulatot teremtett a Krónikás szerepében Szabó P. Szilveszter, aki előzőleg Cipollaként annyira mély hatást tett a közönségre, hogy a közel 40 perces szünet után még így, bajusz nélkül is képes volt tovább sugározni a nézők irányába valamiféle baljós érzést. Az előadás sokat fejlődött múlt nyár óta. Úgy tűnt, mintha változtattak volna rajta. Kérdésemre a rendező, Kerényi Miklós Gábor elmondta: nincs változás, csupán annyi történt, hogy időközben bemutatták a Művészetek Palotájában, és komplex egésszé érett a produkció. Rálik Szilvia a tavalyi erőszakos Judit után, most líraibbra vette a figurát. Egy közmondás jutott eszembe alakításával és a herceggel való viszonyával kapcsolatban: „ A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. Cser Krisztián egyre biztosabban mozog a Kékszakállú szerepében, és idén jóval többet tudott megmutatni a férfi drámájából, életének tragédiájából. A Miskolci Szimfonikus Zenekartól már hallottam jobb teljesítményt. Művészei nagyon túlterheltek a Fesztivál idején, ennek számlájára írom a darab során előforduló pontatlanságokat. Kovács László karmester mindenvégig biztos kézzel irányította a zenei egészet, nagyban hozzájárulva ezzel az előadás vastapsos sikeréhez.

 

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px    

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Adatkezelési tájékoztató »

↑ Top

facebook