November 2020  << >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
        1
  2  3  4  5  6  7  8
  9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      

Ez következik

Tartalomjegyzék

 

Ötödik nap

Az ötödik napon az Auer vonósnégyes koncertje után az idei fesztivál kétségtelenül legnagyobb dobása következett. Verdi Rigolettóját láthattuk a Galina Vishnevskaya Opera Center előadásában, fiatal énekesek közreműködésével. Társulatuk megmutatta, hogyan lehet kevés díszlettel és szereplővel színvonalas előadást tartani. A kórust például mindössze hatan alkották. Ivan Popovsky rendező egyetlen boltíves vasállványzatot használt díszletként, amit a háttérben helyezett el, és a szereplők színészi, énekesi teljesítményére tette át a hangsúlyt. Csillogó külsőségek helyett - amik segítségével el lehet fedni mindenféle gikszert-, inkább a hangi teljesítményt és a színpadi játékot részesítette előnyben. A szereplők korhű ruhákban láthatók és mozgatásuk nagyon ötletes. Bár ebben az előadásban nem domborodott ki erőteljesen politikai mondanivaló, de a figurák olykor marionettszerű mozgatásával, mégiscsak kritikát mond a rendező azok autonómiájáról. Végig fiatalos lendület jellemezte az előadást, mely során igazi csapatmunka zajlott, a szereplők pedig folyamatosan magas színvonalon teljesítettek.

A címszereplő, Yuri Baranov sikeresen megbirkózott Rigoletto sokszorosan összetett szerepével. Hitelesen játszotta a bohócot, a szerető és lányáért aggódó, majd a bosszúszomjas, végül a megtört apát. Valamennyi karakter megformálása tetszett, és annak ellenére, hogy ez a szerep érett baritont követel, hangilag is bírta, bár itt-ott azért spórolt a magasságokkal. Csupán egyetlen problémám van vele: ez a Balázs Pali-frizurás Rigoletto kinézetre alig idősebb Gildától. Egy maszkmester jót tett volna az előadásnak.

Az egyetlen szereplő, aki tökéletesen volt sminkelve, Monterone szerepében Alexey Tikhomirov, aki mindent kihozott az általa alakított figurából, amit csak lehetett. Még a testalkata is segítségére volt ebben, hiszen egy fejjel fölémagasodott a többieknek. Kicsi szerepe ellenére döbbenetes drámai összhatást tudott produkálni. A Gildát alakító Irina Dubrovskaya kifogástalan hangi adottságokkal és igen kellemes színpadi jelenléttel rendelkezik. Lírai koloratúr szoprán, akinek a nagy magasságok nem jelentenek gondot. Méltán kapta az este legnagyobb vastapsát „Caro nome” áriája után.

A Herceg szerepét Oleg Dolgov alakította, aki kellő lendülettel, jó technikával, biztos magasságokkal rendelkezik. Figurájában csupán annyi kivetnivalót találtam, hogy az ő hercege túl jóságos. Az eredeti Mantuai herceg sokkal léhább, cinikusabb, lelketlenebb. Szintén ilyen problémám van a Sparafucilét éneklő Evgenyij Plekhanovval: ilyen szimpatikus, -mai szóval mondva- „kis cuki” bérgyilkost ritkán lehet színpadon látni. Mély basszusa ellenben nagyon szép. Maddaléna szerepében Alina Shakirovát hallhattuk, aki kellemes mezzohangjával és erőteljes színpadi jelenlétével járult hozzá az előadás sikeréhez. A moszkvai Helikon Opera zenekarát Yaroslav Tkalenko vezényelte határozott zenei elképzelések alapján és biztos kézzel.

 

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px    

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Adatkezelési tájékoztató »

↑ Top

facebook