Kesselyák Gergely karmester, fesztiváligazgatóKesselyák Gergely, a Bartók Plusz fesztiváligazgatója az elvárásokról és az elképzelésekről
A Bartók Plusz Operafesztivál művészeti elképzelései beértek. A Bartók-évben a 2016-os programot a közönség és a zenei szakma is megkülönböztetett figyelemmel kísérte. Magát a fesztivált pedig már jó előre a „vidéki fesztiválok zászlóshajójaként”, majd ezt tovább fokozva „a magyar fesztiválok királynőjeként” emlegették. Az idei fesztiválról, valamint a folytatásról Kesselyák Gergely fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
– A Bartók-évben a Bartók Plusz Operafesztivál programja számos egyedi és megismételhetetlen előadást kínált. Ha választania kellene, melyiket tartaná a fesztivál csúcspontjának, legjelentősebb produkciójának?
– Ha egyetlen előadásunkat kellene kiválasztanom, az elsődlegesen a Bartók-maraton lenne, amely összművészeti szempontból nagyon jelentős teljesítmény volt. Büszke vagyok rá, mert egy olyan tényt bizonyított, amit évek óta gondolok, azt, hogy a bartóki zene a mai ember fülének már egyáltalán nem vad és érthetetlen muzsika. Talán megérjük egyszer, hogy népopera lesz a három színpadi mű: A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és A kékszakállú herceg vára. Ebbe az irányba tett óriási lépést a Bartók-maraton. De hadd szóljak másról is! A Carment az előadás karmestereként más szemszögből láttam, viszont a társulat teljesítményét csak kiemelni tudom. Alig másfél nap alatt formáltuk egésszé az operát úgy, hogy a próbafolyamat finisében még beavató előadásokat is tartottunk más helyszíneken, más körülmények között. A vendégelőadások közül kisugárzásában az Oidipusz viszi a pálmát. Fontos hangsúlyozni, hogy ennek az Enescu-műnek a bemutatása zenetörténeti tettnek számít Magyarországon. Még ha koncertként szólalt is meg, a bukarestiek előadása nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét. Szeretem a moszkvai Helikon Opera színpadi megfogalmazásait, most Janáček Makropulosz-ügyét hozták, és emlékezetesen játszotta a Miskolci Szimfonikus Zenekar Prokofjev: Rómeó és Júlia balettjét a Jégcsarnokban.
– Nem sajnálja, hogy a Bartók-maratont nem lehet megismételni még egyszer ebben a formában?
– Egy nem széria fesztiválprodukciónak éppen abban van a művészi izgalma, hogy csak egyszer van lehetőség bizonyítani. Sajnálom, aki most nem jött el, és nem hitte el, hogy a maraton vélhetően egy kitűnő előadássorozat lesz. Igaz, az egyedi produkcióban mindig nagy a rizikó. Olyan ez, mint a légtornász mutatványa: ha tudnánk, hogy nem tud leesni, akkor nem lenne olyan érdekes.
– Az idén megkülönböztetett érdeklődést lehetett tapasztalni a fesztivál iránt. Ön szerint minek volt ez köszönhető: a Bartók-évnek, vagy annak, hogy beérni látszik a fesztivál művészeti koncepciója?
– Vélhetően mindkettő szerepet játszott ebben. A fesztivál koncepciójának alapelemeit – a kortárs ősbemutatót, Az Ezrek operája sorozatot, a külföldi társulatok meghívását és az operaíró-versenyt – fontos, követésre méltó elgondolásnak tartom. Most mindebből teljes keresztmetszetében részesült a közönség. Igaz, az operaíró-versenyt idén kivettük a fesztivál nyári programjából, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel együttműködve az év vége felé rendezzük meg, amikor nagyobb figyelmet kaphatnak az új szerzők, az új operai hangok. A következő év programjának összeállításában azonban finomhangolásra van szükség. A Bartók Plusz hivatása a fesztiválra ellátogató közönség szórakoztatása, de azt is látni kell, hogy ha az ország – Bartók-fesztiválként – kulturális feladatot bíz ránk, akkor olyan produkciókat is le kell tennünk az asztalra, ami a világot és az operaszakmát is érdekli. A szakmai program – ami végső soron a különleges operákat, előadókat és előadásokat jelenti – nem föltétlenül esik egybe a legszélesebben vett fesztiválközönség ízlésvilágával, de a műsor összeállításában mindezt egyensúlyba kell hoznunk. Természetesen reménykedem, hogy tevékenységünkkel egyre több embert tudunk megnyerni az élő opera műfajának.
– Miért gondolja külön is kiemelni a szakmai programot?
– A szakmai program erősítésére azért van szükség, hogy fenntartsuk és növeljük a külföldiek érdeklődését a fesztivál iránt. Már idén is számos külföldi szakújságíró, producer és impresszárió érkezett hozzánk. A jövőbeli cél számomra az, hogy egy hónappal a fesztivál előtt már a pótszékek is elkeljenek. Ebben szeretnék előrelépést, ám ez úgy nem lehetséges, hogy a Bartók Plusz csak a megnyitó előtti utolsó pillanatban képes programot hirdetni. Így nem tudja sem a fesztivál, sem a stáb, sem a város megkapni azt a megkülönböztetett figyelmet, amit megérdemel. Hogy ez ne így legyen, abban sokat segítene, ha hamarabb megkapnánk a támogatásokat.
– Pedig ez a helyzet nagyjából azóta áll fenn, mióta a fesztivál működik! A Bartók-évet ki lehet használni arra, hogy ismét felhívják erre a figyelmet?
– A döntéshozókkal, Balog Zoltán miniszter úrral és Hoppál Péter államtitkár úrral erről a témáról beszélgetve éreztem a készséget, a jóindulatú hozzáállást. Pontosan tudják, hogyan működnek a fesztiválok, de úgy látom, hogy a bürokrácia akadályozza a legjobb szándékok megvalósulását.
– A közösségi médiáknak köszönhetően közvetlenebb lett a párbeszéd a Bartók Plusz és a közönség között...
– A statisztikai adatok szerint mintegy 120 ezer Facebook-látogató kapcsolódott be a fesztivál körüli eseményekbe, ami föltétlenül igazolja a figyelmet és az érdeklődést. De bízom abban is, hogy az a temérdek interjú és kritika, ami a fesztivál előtti, közbeni és utáni időszakban készült, hatékony megjelenést jelent külföldön is. A külföldi megítélés egy olyan mérce, aminek az operafesztivál meg akar felelni. Nem elég magunk között beszélni a sikerről, szükség van arra, hogy ebben megerősítsenek minket más oldalról is.
– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma idén 345 millió forinttal támogatta a fesztivált. Régen volt ennyi pénz művészeti programra!
– Valóban. Hangsúlyozni szeretném azonban azt is, hogy ebből a pénzből jelentős összeg, több mint 100 millió forint marad Miskolcon. Itt költjük el szállásra, az ebben a városban élő, dolgozó embereknek fizetjük ki mint gázsit, szállás- és taxiköltséget, éttermi szolgáltatást, infrastruktúrabérlést stb., stb. Arról nem is szólva, hogy a mi vendégeink saját zsebből mennyit költenek el a városban. Ez egy olyan gazdasági hozadéka a Bartók Plusznak, amit értékelni illik.
– A záróhangversenyen csak egy dátum hangzott el: 2017-ben június 16–25. között lesz a Bartók Plusz. A dátum mögött van már tartalom is?
–Az elmúlt években sok ötlet nem valósult meg, így tervből nincs hiány. Még ne vegyék ígéretnek, de tárgyalunk arról, hogy Miskolcon kerülne először színre Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita musical-operájának bemutatója. A halott város sikere nyomán folytatnánk a Korngold-vonalat a Heliane csodája (Das Wunder der Heliane) bemutatásával. Szeretném, ha újra játszanánk Alekszander Ribnyikov-művet, akinek a VI. szimfóniáját óriási sikerrel vezényeltem a közelmúltban. Girolamo Deracóval pedig továbbra is tervezzük a „világűropera” projektünket, ami utalna kicsit Madáchnak Az ember tragédiájára, de egy más megközelítésből. Vendégprodukcióként Bernstein Candide című operája régi vágyam. Az Ezrek operája pedig a mostani tervek szerint Erkeltől a Bánk bán lesz, koprodukcióban az Operaházzal.
Méhes László
