Összefoglaló a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál tizenegy napjáról. (2011. 06. 01. – MusiciansWho, Vona Ildikó beszámolója)
Csak remélni tudom, hogy így lesz ez jövőre is. Minden évben nagy várakozás előzi meg a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált, de idén különösen izgulhattak az operarajongók, mert a médiából már ismert anyagi jellegű problémák veszélybe sodorták a seregszemle létét. Több produkciót le kellett mondani a szervezőknek pénzhiány miatt, így elmaradt az Álarcosbál, az Otello, a Trubadúr, az Aida, a Falstaff, továbbá a Kalóz, mely magyarországi ősbemutató lett volna. A Nyitóhangversenyen elhangzó köszöntők ezúttal a szokásosnál jóval komorabb hangot ütöttek meg, ugyanakkor Miskolc polgármestere, Kriza Ákos ígéretet tett arra, hogy a városvezetés a jövőben is támogatni fogja a rendezvény megvalósítását.
A koncert első felében kizárólag zenekari darabok csendültek fel Győriványi Ráth György vezényletével, a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara, valamint Kelemen Barnabás közreműködésével. Fura ötlet Liszt Mazeppájával indítani egy operafesztivált. Miközben hallgattam az volt az érzésem, hogy akár a Müpában is ülhetnék. Kelemen Barnabás Bartók I.-II. Rapszódiáját játszotta, és egészen kivételes produkcióban volt részünk. Virtuóz, vonót szaggató, biztos, bravúros technikájával, valamint tüzes, magyaros játékával szinte a gyulladáshatásig gerjesztette hangszerét. Dohnányi: Szimfonikus percek című darabja zárta a koncert első felét. A második részben végre elérkeztünk az operákhoz, azon belül pedig Verdihez. A Végzet hatalma és a Traviata nyitánya mellett két énekes szólista produkciójában is gyönyörködhetett a közönség. Jorge Lagunes különlegesen szép baritonhang birtokosa, ám nem csupán jól bánik a hangjával, hanem óriási indulatokat képes közvetíteni. Nagy átéléssel énekel és arckifejezései szintén beszédesek. Macbeth, Renato (Álarcosbál), Rigoletto egy-egy áriájáért méltán kapott vastapsot.
Serena Farnocchia biztos technikai tudással, finom stílusérzékkel és átütő drámai erővel bíró szoprán primadonna. Három hősnő áriájával (Desdemona, Valois Erzsébet és Leonóra a Trubadúrból) nagy hatást tett a közönségre, a befejezésként énekelt Luna gróf- Leonóra kettősnek pedig akkora sikere volt, hogy megismételték a duettet. Hála a fellépő szólistáknak a kezdeti nyomasztó légkör,- melyet a köszöntőkben elhangzó anyagi és egyéb gondok eredményeztek, - a hangulat egyre jobb és jobb lett, így a hangverseny végén a közönség már boldogan ünnepelte a művészeket.
